Címke: Japán

 

Mitsubishi

A Mitsubishi-csoport, röviden Mitsubishi (japánul: 三菱, Micubisi, vagy Hepburn-átírással: Mitsubishi gurūpu, Mitsubishi group), független japán multinacionális vállalatokat tömörítő cégcsoport, avagy keirecu. Ernyője alá nagyjából 600 vállalat tartozik, ebből körülbelül 500 neve tartalmazza a Mitsubishi szót. A csoport cégei egymástól függetlenül végzik üzleti tevékenységüket, közös felügyeleti vagy döntéshozatali szerv nélkül. A csoport nem hivatalos neve Mitsubishi kinjókai—amely japánul pénteki gyűlést jelent—, mivel a legnagyobb Mitsubishi vállalatok felső vezetői minden hónap második péntekén gyűlést tartanak, hogy megvitassák üzleti stratégiáikat.

A mai Mitsubishi-csoport az egységes Mitsubishi ipari és pénzügyi érdekcsoport, avagy zaibacu utóda, amelyet Ivaszaki Jataró alapított 1870-ben. A Mitsubishi zaibacut 1946-ban, a második világháborút követő amerikai megszállás idején oszlatták fel, ám a korábbi cégcsoport tagjai azt 1954-ben kötetlenebb formában újra létrehozták.

wikipedia

Mazda

A Mazda Motor Corporation (Macuda Kabusiki-gaisa) japán autógyár, amelynek székhelye Hirosimában, Japánban van.

2006-ra a vállalat termelése elérte az évi 1,25 millió járműt, amit elsősorban Japánban, Európában, Ausztráliában és Észak-Amerikában, kisebb mértékben Latin-Amerikában értékesítettek.

Története

A Mazda története Toyo Cork Kogyo Co., Ltd. néven kezdődött 1920-ban, Japánban. 1927-ben a Toyo Cork Koygo cég átnevezte magát Toyo Koygo Co., Ltd.-re. Toyo Kogyo a gépgyártás után a járműgyártás felé fordult, amikor 1931-ben bemutatta a Mazdagó-t, ami egy motoros riksára hasonlító háromkerekű jármű volt. A Toyo Kogyo a második világháború alatt végig fegyvereket gyártott a japán hadsereg számára. Ezek közül a Type 99 puska a leginkább említésr méltó. A vállalat formálisan csak 1984-ben vette fel a Mazda nevet, jóllehet már a kezdetektől minden autóját ezzel a névvel értékesítette. A Mazda R360-at 1960-ban mutatták be, amit 1962-ben a Mazda Carol követett.

A Ford Motor Company tulajdonában kezdetben a Mazda 15%-a volt, azonban miután a Mazda pénzügyi válságba került a Ford 33,4%-ra növelte részesedését a Mazdában 1999. március 31-én, amivel megszerezte az ellenőrzést a vállalat felett. A Ford egyik vezetőjének, Mark Fieldsnek a nevéhez fűződik a Mazda kiemelése a válságból. A Ford több modelljét is Mazda-alapokra építette, mint például a Ford Probe-ot, az észak-amerikai Ford Escort későbbi modelljeit és a Mercury Tracert, valamint a Mazdával együttműködve fejlesztették ki a Ford Escape/Mazda Tribute párost.

A Mazda segített a Fordnak az 1991-es Explorer kifejlesztésében is, amit a Mazda 2 ajtós Navajó-ként árult 1991-1994 között. Furcsamód a Mazda verziója nem aratott sikert, míg a Ford (ami 4 és 2 ajtós változatban is elérhető volt) azonnal a SUV-eladási listák élére került, és meg is őrizte ezt a pozícióját egy évtizeden át. A Mazda a Ford Ranger pickupját használta az észak-amerikai piacra szánt saját B-series kisteherautóinak az alapjául. Ezek gyártását 1994-ben kezdte meg és a mai napig gyártja őket az Amerikai Egyesült Államokban. Azonban ma ezek az autók a Mazdától származó 2,3 literes soros, 4-hengeres motorral készülnek a régi Ford Lima 2,3 literes soros, 4-hengeres helyett. 3,0 literes és 4,0 literes Ford V6-os motorokkal is kapható volt az autó (igaz a 3,0 literes erőforrással csak a 2007-es modellévig), valamint négykerék-hajtással és 4 ajtós kivitelben is (jóllehet nem hagyományos hátsó ajtókkal, mint amilyennek a GM és a Nissan által készített modellek kabinja volt felszerelve, vagy amilyennel a Ford is kínálta a Sport Tracet).

Egy 1979-es alku lehetővé tette a Ford számára, hogy Mazda emblémával áruljon Fordokat Ázsiában és Ausztráliában. Így árulták a Ford Lasert és a Ford Telstart. Ezek a modellek váltották le azokat a Ford Europe-tól származó modelleket, amelyeket az 1970-es években árultak. A Ford arra is felhasználta a Mazda modelleket, hogy létrehozza a saját kiskereskedelmi hálózatát Japánban. Az Autorama autókereskedői árulták ezeket az autókat és a Ford US és Ford Europe modelljeit is. A Ford gyártmányok Mazda emblémával történő értékesítését 2000 után fejezték be, amikor a Ford a Lasert a már Ford név alatt futó Focusszal, a Telstart pedig a szintén Ford márkanév alatt futó Mondeóval cserélte le.

Ennek a fordítottja történt Európában, ahol a Mazda saját emblémájával árult Ford modelleket. Például a Ford Fiestára alapuló Mazda 121-et. A Ford és a Mazda később még jobban elmélyítette az együttműködést, amikor közös padlólemezre kezdték építeni az autóikat.

wikipedia

Lexus

A Lexus a japán Toyota óriásvállalat luxusautókat gyártó leányvállalata. A Lexus márkát több mint 70 országban forgalmazzák világszerte. A Lexus központja Nagojában van, de világszerte operatív központok találhatók Brüsszelben, Belgiumban és az Egyesült Államokban is.

Története

Kezdetek

1983-ban a Toyota elnöke, Eiji Toyoda meg szerette volna építeni a világ legjobb autóját. A projekt kódneve F1 lett (“Flagship One”, vagyis Zászlóshajó 1).[1] Kidolgozták a Lexus LS 400 tervét azzal a céllal, hogy bővítsék a Toyota termékcsaládot a prémium szegmensben. Az F1 projektet a Toyota Supra sportkocsi és a prémium Toyota Mark II modellek követték, ám az F1 tervezők az új szedánnal a nemzetközi piacokat szerették volna megcélozni, ezért elkezdtek egy új V8-as motor fejlesztését is. 1986-ban a Honda bemutatta Acura prémium márkáját az Egyesült Államokban, majd 1987-ben a Nissan is az Infiniti-t, ezek pedig még inkább befolyásolták a Toyota luxus részlege jövőbeli terveit. A Toyota kutatói az Egyesült Államokban folytattak piackutatást, valamint fókuszcsoportos interjúkat a luxus fogyasztók körében. Megállapították, hogy egy külön márkára és értékesítési csatornára volna szükség, hogy bemutassák az új szedánt. Megszületett a Lexus, mely egyes elméletek szerint egy szóösszetételt jelent (“luxus” és a “elegancia”), de egy másik elmélet szerint ez egy mozaikszó: “Luxus export az USA-ba”. Az F1 projekt 1989-ben befejeződött, és januárban debütált a Lexus LS 400-as modell az Észak-Amerikai Nemzetközi Autókiállításon Detroitban. Az LS400-on kívül a kisebb ES250-est is a piacra dobták. 1989 végén, összesen 16.392db LS 400 és ES 250 szedánt értékesítettek. Bár az értékesítés lassabb ütemben kezdődött el, mint az várható volt, a kitűzött 16.000 darabos célt végül elérték az évben.

1990-2000

1990-ben, túl az első teljes értékesítési éven, a Lexus eladott 63.594db LS 400 és ES 250 szedánt. 1991-ben a Lexus bemutatta első sportkupé modelljét, az SC 400-at, majd ezt követte a második generációs ES 300-as szedán. 1993-ban a Lexus elindította a közepes méretű GS 300 sport szedán gyártását, majd 1994-ben bemutatta a második generációs LS 400-at. 1996-ban debütált a Lexus első sport terepjárója, az LX 450, majd nem sokkal később megszületett a harmadik generációs ES 300 szedán is. 1998-ban megjelent a cég első luxus márkájú crossover SUV modellje, az RX 300, melynek célközönsége az elővárosi vásárlók voltak, akik egy igényes SUV-ot akartak, de nem volt szükségük a LX modell nyújtotta off-road képességekre.

2000-2010

2000-ben a Lexus bemutatta az IS modell palettát, ez pedig egy sor sport szedán belépését jelentette a piacra. 2002-ben debütált a GX 470 közepes méretű SUV, majd 2003-ban a második generációs RX 330. 2004-ben az első luxus márkájú sorozatgyártású hibrid SUV, az RX 400h is meglátta napvilágot. Ez a jármű a Toyota Hybrid Synergy Drive rendszert használta, és kombinálta a benzines és az elektromos motorokat. 2006-ban a Lexus elkezdte értékesíteni a GS 450h, V6 hibrid szedánt, és elindította a negyedik generációs LS vonalat is, amely mind a normál kivitelben, mind hosszú tengelytávú V8 (LS 460 és LS 460 L) és hibrid (LS 600h és LS 600h L) változatban is kaphatóak voltak. 2007 januárjában a Lexus bejelentette, hogy elindult az új F típus részlege, amely nagy teljesítményű, versenyzés ihlette változatokat fog kínálni. Az IS F debütált a 2007-es Észak-Amerikai Nemzetközi Autókiállításon, emellett pedig megjelent a Lexus LF-A koncepcióautó is.[2]

2010-napjainkig

2010 végén a Lexus elkezdte értékesíteni a CT 200h, kompakt négyajtós hibrid ferdehátú modelljét.[3] A Lexus tizenegy egymást követő éven keresztül a legkelendőbb luxus autómárka volt az USA-ban, de 2011-ben ezt átvette a BMW, majd a Mercedes-Benz.[4] Ezt követően, a Toyota elnöke Akio Toyoda megfogadta, hogy visszaállítja a szenvedélyt a márka iránt és tovább növeli a Lexus szervezeti függetlenségét. 2012 januárjában elkezdődött a negyedik generációs GS vonal bevezetése, beleértve a GS 350 és GS 450h változatokat, valamint egy kisebb lökettérfogatú GS 250 modellt. 2012 áprilisában megjelent a hatodik generációs ES 350 és ES 300h a New York-i Nemzetközi Autókiállításon. 2016 márciusában a Lexus bejelentette, hogy új zászlóshajójuk a kétajtós LC 500 lesz, mely 2017-ben fog megjelenni.

wikipedia