Címke: Történet

 

Aston Martin

Az Aston Martin egy legendás brit autómárka, amely a brit hagyományokat, sportosságot és túraautókat jelképezi. Hosszú története során olyan legendás és exkluzív sportautókat teremtett meg, mint a DB6, DBS vagy a DB9.

A világhírű vállalat története és hagyományai akkor is tovább éltek, amikor az Aston Martin pénzügyi válságba került. A hetvenes évek elején David Brown eladta a céget, és a DB jel lekerült az autókról. A kilencvenes években azonban a Ford tulajdonába kerülve a jelzés újra felbukkant. A főleg amerikai piacra szánt, kabrió DB7-eshez hasonló, szélesebb igényeket kielégítő, új modelljeivel az Aston Martin megpróbálja visszaszerezni régi, legendás hírnevét.

A márka alapítása és története

Kezdetek

A márkát 1913-ban Lionel Martin és Robert Bamford alapította. Autógyártás volt a profiljuk, s első kocsijukkal rögtön be is neveztek egy hegyi versenyre. A hegy neve Aston volt, a versenyt megnyerték, s nagy örömükben át is keresztelték a vállalatot Aston Martinra.

Pusztán versenyzésből azonban már abban az időben sem lehetett megélni, ezért megpróbálták meglovagolni a sikert, s 1915-ben értékesítették is első utcai autójukat. A versenygépek fejlesztése persze ekkor sem állt le, s az 1920-as évek elején elkészült az első igazán ütőképes Aston Martin versenykocsi. Akkoriban főleg Franciaországban pezsgett az autóverseny-élet, s az Aston Martin rendszeresen részt is vett a kontinensen a gallok viadalain: indultak a híres Le Mans-i 24 órás futamokon is, ám a győzelmekre az első években még várni kellett. A versenyeken elért (rész)sikerek és az Aston Martinok derék helytállása nem maradt észrevétlen, s lassan felfutott az értékesítés és ezzel a kocsigyártás is: 1937-ben egyetlen év alatt 140 kocsit adtak el. Ez volt egyébként a legeredményesebb év a háború előtti időszakban. 1939-ben ismét nagy feltűnést keltett a kis angol cég, mert elkészült az Atom nevű avantgárd vonalvezetésű prototípus, amely jócskán megelőzte korát, hiszen a karosszéria fedőelemeit térvázra csavarozták, a felfüggesztés pedig független volt.

David Brown korszak

1947-ben David Brown angol üzletember meglátta a potenciált a háború után potom pénzért megkapható Aston Martinban, s felvásárolta a céget. Egy évvel később – miközben ismét teljes gőzzel beindult a sportautók fejlesztése – gyártani kezdték a kétliteres modellt. 1949-ben a DB2 prototípus (David Brown úr ezzel a típusjelzéssel halhatatlanná tette a nevét) a Jones-Haines párossal a volánnál indult a Le Mans-i 24 órás viadalon, rajtszámuk 27-es volt és a 7. helyen végeztek.1951-ben pedig már teljes volt a siker: három DB2 végzett az első három helyen a háromliteres autók mezőnyében. A dicsőséget szállító pilóták nevei: a győzelmet a Macklin-Thompson egység szerezte meg, miközben az abszolút kategóriában a 3. helyen végeztek. A 3 literesek között a 2. az Abecassis, Shawe-Taylor, a harmadik a Parnell, Hampshire duó lett. Ők is 3.401,590 kilométert futottak, hogy az abszolút versenyben a hetedikek lehessenek.

Az Aston Martinnak ekkorra sikerült újra az autós hierarchia legmagasabb régióiba felküzdenie magát, hiszen vevőkörük arisztokratikus, szűk, ám annál tehetősebb volt. 1954-ben már arra is volt pénz, hogy új gyárba költözzenek, ez Newport Pagnellben van, s azóta is itt folyik a vérbeli brit sportautók gyártása. 1959 az újabb kirobbanó sportsikerek éve volt. Az Aston Martin nyerte a sportkocsi világbajnokságot, miután a kizárólag versenycélokra gyártott DBR1 megnyerte a nürburgringi 1000 kilométeres versenyt, illetve diadalt aratott Le Mans-ban (Carroll Shelby-Roy Salvadori) és a RAC Tourist Trophyn is.

Egy évvel később, 1963-ban megjelent a DB5, a versenypályák után a filmvásznon is sikert aratott. A Goldfinger című James Bond filmben, Sean Connery-vel a volánja mögött a DB5-ös remekmű is főszereplő volt. A siker hatására a Bond sorozat szinte minden darabjában egy Aston Martin volt a 007-es ügynök szolgálati autója. 1969-től kezdve egyre erősebbek lettek az Aston Martinok, megérkeztek a V8-as motorok: előbb a DBSV8, majd a V8 Vantage és a Lagonda modellek következtek.

A Ford tulajdonában

1987-ben azonban vége lett az önállóságnak, hiszen a Ford Motor Company megvásárolta az Aston Martin részvényeinek 75 százalékát. Az új korszak első modellje, az 1990-es Virage nem aratott átütő sikert, de a Ford nem csüggedt el, s 1994-ben a cég részvényeinek fennmaradó 25 százalékára is rátette a kezét, később pedig az Aston Martin bekerült a Ford Premier Automotive Group-jához tartozó elitmárkák közé. A DB7 1994-ben jelent meg, két évvel később pedig ennek nyitható tetejű változata, a Volante. Az új évezredet az angolok a hengerszám növelésével ünnepelték, hiszen 2001-ben debütált a V12 Vanquish. A következő esztendőben, 2002-ben az Aston Martin felelevenítette korábbi kapcsolatát a neves olasz karosszériaépítő céggel, a Zagatóval, és elkészül a DB7 Zagato. A hétezredik DB7-es egyébként csak a modell gyártásának kilencedik esztendejében kelt el, s ez is jól mutatja, hogy az Aston Martin mennyire rétegmárka. 2004-ben egy új gyárban, Gaydonban kezdődött meg a DB9 gyártása, s ugyanitt készül a Volante nevű nyitott verzió is.

wikipedia

Volvo

A Volvo csoport svéd luxusgépkocsikat gyártó cég, mely ezen kívül teherautókat, autóbuszokat és munkagépeket, meghajtási rendszereket tengerészeti és ipari alkalmazásra, repüléshez és űrhajózáshoz szükséges alkatrészeket, és pénzügyi szolgáltatásokat is kínál. A későbbi gépkocsigyártó 1927. április 14-én alakult meg Göteborg városban, mint az SKF csapágygyárról levált önálló cég. A Volvo 2007 júniusában törölték a NASDAQ-ról, de a stockholmi tőzsdén továbbra is jegyzett cég.

A Volvo latin kifejezés a “volvere” szóból képezve, jelentése “gurulok”, “gördülök”. A Volvo név 1911 májusában lett bejegyezve, mint önálló cég a SKF AB-n belül, bejegyzett védjeggyel, azzal a szándékkal, hogy különleges golyóscsapágyak sorozatára használják a nevet, de ez csak rövid ideig működött ilyen formában, az SKF úgy határozott, hogy minden csapágyat “SKF” védjeggyel látnak el a későbbiekben.

Az Volvo AB nem tevékenykedett 1926. augusztus 10-ig, mikor Assar Gabrielsson, az SKF értékesítési igazgatója és Gustav Larson mérnök egy évnyi előkészület után belekezdtek tíz prototípus legyártásába, megkezdve ezzel a Volvo AB gépkocsigyártását az SKF csoporton belül. A Volvo AB-t 1935-ben jelentették be a stockholmi tőzsdén, majd az SKF megkezdte a részvények árusítását.

Az első sorozatban gyártott Volvo személygépkocsi, a Volvo ÖV 4 1927. április 14-én hagyta el az üzemet, ami a Volvo alapításának hivatalos dátuma.

1999-ben a Volvo személygépkocsi-gyártó részlegét megvette a Ford. Majd 2010-ben aláírták a svédországi Göteborgban azt a megállapodást, amelynek értelmében a kínai Zhejiang Geely autóipari csoport 1,8 milliárd dollárért megvette az amerikai Fordtól a személygépkocsi-gyártó részleget.

Története

A cég igazából az után indult be, hogy Assar Gabrielsson felesége meghalt egy autóbalesetben. Gabrielsson megfogadta, hogy a lehető legbiztonságosabb autókat fogja elkészíteni. A Volvo mérnökei az utasok védelme mellett kiemelt figyelmet fordítanak a gyalogosok biztonságára is.[2] A Volvo csoport 1927 óta létezik, amikor az első Volvo gépkocsi legördült a göteborgi üzem futószalagjáról.[3] Ebben az évben mindössze 297 kocsi épült meg.[4] Az első teherautó , a LV Serie 1, 1928 januárjában mutatkozott be. 1930-ban, a Volvo 639 autót adott el,[4] a teherautók európai exportja ez után indult; a gépkocsik Svédországon kívül nem váltak jól ismertté a második világháborúig.

A hajómotorgyártás majdnem addig tartozott a csoporthoz, mint a tehergépkocsik. A Pentaverken 1907-ben lett megalapítva, 1935-ben lett megszerezve. 1929-ben mutatták be az U-21 csónakmotort. A gyártás 1962-ig folytatódott.

Az első autóbuszt, amit találóan B1-nek neveztek, 1934-ben vezették be, továbbá az 1940-es évek elejére repülőgépmotorokkal is bővítették a kínálatot.

1999. január 28-án a Volvo csoport eladta személygépkocsi-gyártó részlegét, a Volvo Personalvagnart (más néven Volvo Car Corporation) a Ford Motor Company-nak, 6,45 milliárd USD ellenében.

A Volvo csoport jelenleg a haszonjárművekre összpontosít. Megszilárdult a csoport helyzete ezen a területen a Renault Trucks, és a Mack Trucks 2001-es felvásárlásával, és, így Franciaországban, és az Amerikai Egyesült Államokban is vannak ágai. Az utóbbi tíz évben gyors fejlődésen ment keresztül a cég a szolgáltatási területen, például pénzügyi megoldások segítik a gyártó üzletág eladásait.

A 2007-es évben a Volvo csoport megszerezte a Nissan Diesel tehergépkocsi-gyártó részlegét a Nissan Motors-tól, ami az ázsiai terjeszkedést segíti elő. 2017-ben bejelentették, hogy 2019-től minden újonnan bevezetett Volvo modellt elektromos hajtással fognak felszerelni. Ezzel a cégnél véget fog érni a tisztán belső égésű motorral hajtott járművek korszaka.

wikipedia

Volkswagen

A Volkswagen konszern német autógyártó vállalat, egyike a legnagyobb autógyártó cégeknek a világon. A cégcsoporthoz tizenkét márka tartozik – a Volkswagen, Audi, SEAT, Škoda, Bentley, Bugatti, Lamborghini, Porsche, Ducati, Volkswagen Nutzfahrzeuge, Scania és az MAN. A csoport legnagyobb piaca Kína, ahol külön leányvállalata működik Volkswagen Group China néven. 2011-ben a Volkswagen csoport összesen 9,265 millió autót adott el, mellyel a nemzetközi személygépkocsi-piacon 12,3%-os részesedést ért el.

A 2011. évi 200 milliárd eurós forgalmát tekintve az egyik legfontosabb európai iparvállalat.

A cég vezetője Matthias Müller 2015-ben a dízelbotrány okán mondott le, majd a helyére Martin Winterkornt került.

Története

A Volkswagent 1937-ben alapította a nemzetiszocialista német kormány, eredetileg a Volkswagen Bogár gyártására. Adolf Hitler arra utasította az akkori fejlesztőket, élükön Ferdinand Porschével, hogy egy KdF-Wagent, egy „népautót” tervezzenek, mely olcsó, egyszerű , de minősége verhetetlen. A második világháború után 1945-ben az angol hadsereg vette át a lebombázott romokban lévő gyár irányítását. Elkezdődött újra a Bogár gyártása. 1948-ban a brit kormány visszaadta a gyárat teljes egészében a németeknek, akik a volt Opel elnökét, Heinrich Nordhoffot nevezték ki a gyár főnökének.

1960-ban a német kormány részvénytársasággá alakította a céget, részvényei megjelentek a német tőzsdén. 1985 júliusa óta ezeken az értékpapírokon Volkswagen AG-nek (Volkswagenwerk Aktien Gesellschaft) nevezik a társaságot. Ez volt az első jele a cég jövőbeli terveinek – növelni a globális befolyást a nemzetközi autópiacon, melyet más autóipari márkák fúziójában látott. A – Németország kivételével – mindenhol Volkswagen Csoportnak nevezett konszern jelenleg az egyik legnagyobb autógyártó a világon. 2005-ben több mint 5,2 millió járművet értékesített, világpiaci részesedése 9%-nál is nagyobb.

1998-ban 3 sport- és luxusautó gyártót is felvásárolt, az olasz Lamborghinit, a francia Bugattit, és az angol Bentleyt. A Bugatti Veyron bekerült a Guiness Rekordok könyvébe is, mint a világ leggyorsabb szériaautója. A Lamborghini gyártási mennyiségét is jelentősen növelni tudta.

2005 októberében a Porsche 18,53%-os érdekeltséget szerzett a gyárban, melyet 2006 júliusában 25%-ra növelt. Még ugyanebben az évben 30,9%-osra nőtt, szakértők szerint ez a befektetés tökéletesen megfelelt a Porsche stratégiájának.

2009-ben aztán nagy fordulat következett. Eredetileg a Porsche szerette volna felvásárolni a Volkswagent, mely párharc hosszú éveken át zajlott a két gyártó közt, ám végül a Porschét integrálták a wolfsburgi Volkswagen konszernbe, a Volkswagen AG fokozatosan olvasztotta be a sportautó gyártót, kifizetve a Porsche hatalmas, több milliárd eurós tartozásainak nagy részét.

2010-ben 19,9%-os részesedést vásároltak a Suzukiban, mellyel a Suzuki legnagyobb részvényesévé váltak. A Suzuki a részvénycsomagot a 2015-ös év során visszavásárolta.

2012-ben felvásárolták az olasz Ducati sportmotorkerékpár gyártót is.

2015-ben az amerikai környezetvédelmi hatóság, az EPA által robbant ki hatalmas botrány a konszern körül, amikor bejelentette: a Volkswagen az elmúlt hat évben úgy manipulálta dízel üzemű autóinak szoftverét, hogy a teszteken a kibocsátott nitrogén-dioxid mennyisége a határ alatt maradjon, normál üzemben azonban az autók emissziós értékei jóval a határérték fölött voltak.

wikipedia