Kategória: Angol

 

Aston Martin

Az Aston Martin egy legendás brit autómárka, amely a brit hagyományokat, sportosságot és túraautókat jelképezi. Hosszú története során olyan legendás és exkluzív sportautókat teremtett meg, mint a DB6, DBS vagy a DB9.

A világhírű vállalat története és hagyományai akkor is tovább éltek, amikor az Aston Martin pénzügyi válságba került. A hetvenes évek elején David Brown eladta a céget, és a DB jel lekerült az autókról. A kilencvenes években azonban a Ford tulajdonába kerülve a jelzés újra felbukkant. A főleg amerikai piacra szánt, kabrió DB7-eshez hasonló, szélesebb igényeket kielégítő, új modelljeivel az Aston Martin megpróbálja visszaszerezni régi, legendás hírnevét.

A márka alapítása és története

Kezdetek

A márkát 1913-ban Lionel Martin és Robert Bamford alapította. Autógyártás volt a profiljuk, s első kocsijukkal rögtön be is neveztek egy hegyi versenyre. A hegy neve Aston volt, a versenyt megnyerték, s nagy örömükben át is keresztelték a vállalatot Aston Martinra.

Pusztán versenyzésből azonban már abban az időben sem lehetett megélni, ezért megpróbálták meglovagolni a sikert, s 1915-ben értékesítették is első utcai autójukat. A versenygépek fejlesztése persze ekkor sem állt le, s az 1920-as évek elején elkészült az első igazán ütőképes Aston Martin versenykocsi. Akkoriban főleg Franciaországban pezsgett az autóverseny-élet, s az Aston Martin rendszeresen részt is vett a kontinensen a gallok viadalain: indultak a híres Le Mans-i 24 órás futamokon is, ám a győzelmekre az első években még várni kellett. A versenyeken elért (rész)sikerek és az Aston Martinok derék helytállása nem maradt észrevétlen, s lassan felfutott az értékesítés és ezzel a kocsigyártás is: 1937-ben egyetlen év alatt 140 kocsit adtak el. Ez volt egyébként a legeredményesebb év a háború előtti időszakban. 1939-ben ismét nagy feltűnést keltett a kis angol cég, mert elkészült az Atom nevű avantgárd vonalvezetésű prototípus, amely jócskán megelőzte korát, hiszen a karosszéria fedőelemeit térvázra csavarozták, a felfüggesztés pedig független volt.

David Brown korszak

1947-ben David Brown angol üzletember meglátta a potenciált a háború után potom pénzért megkapható Aston Martinban, s felvásárolta a céget. Egy évvel később – miközben ismét teljes gőzzel beindult a sportautók fejlesztése – gyártani kezdték a kétliteres modellt. 1949-ben a DB2 prototípus (David Brown úr ezzel a típusjelzéssel halhatatlanná tette a nevét) a Jones-Haines párossal a volánnál indult a Le Mans-i 24 órás viadalon, rajtszámuk 27-es volt és a 7. helyen végeztek.1951-ben pedig már teljes volt a siker: három DB2 végzett az első három helyen a háromliteres autók mezőnyében. A dicsőséget szállító pilóták nevei: a győzelmet a Macklin-Thompson egység szerezte meg, miközben az abszolút kategóriában a 3. helyen végeztek. A 3 literesek között a 2. az Abecassis, Shawe-Taylor, a harmadik a Parnell, Hampshire duó lett. Ők is 3.401,590 kilométert futottak, hogy az abszolút versenyben a hetedikek lehessenek.

Az Aston Martinnak ekkorra sikerült újra az autós hierarchia legmagasabb régióiba felküzdenie magát, hiszen vevőkörük arisztokratikus, szűk, ám annál tehetősebb volt. 1954-ben már arra is volt pénz, hogy új gyárba költözzenek, ez Newport Pagnellben van, s azóta is itt folyik a vérbeli brit sportautók gyártása. 1959 az újabb kirobbanó sportsikerek éve volt. Az Aston Martin nyerte a sportkocsi világbajnokságot, miután a kizárólag versenycélokra gyártott DBR1 megnyerte a nürburgringi 1000 kilométeres versenyt, illetve diadalt aratott Le Mans-ban (Carroll Shelby-Roy Salvadori) és a RAC Tourist Trophyn is.

Egy évvel később, 1963-ban megjelent a DB5, a versenypályák után a filmvásznon is sikert aratott. A Goldfinger című James Bond filmben, Sean Connery-vel a volánja mögött a DB5-ös remekmű is főszereplő volt. A siker hatására a Bond sorozat szinte minden darabjában egy Aston Martin volt a 007-es ügynök szolgálati autója. 1969-től kezdve egyre erősebbek lettek az Aston Martinok, megérkeztek a V8-as motorok: előbb a DBSV8, majd a V8 Vantage és a Lagonda modellek következtek.

A Ford tulajdonában

1987-ben azonban vége lett az önállóságnak, hiszen a Ford Motor Company megvásárolta az Aston Martin részvényeinek 75 százalékát. Az új korszak első modellje, az 1990-es Virage nem aratott átütő sikert, de a Ford nem csüggedt el, s 1994-ben a cég részvényeinek fennmaradó 25 százalékára is rátette a kezét, később pedig az Aston Martin bekerült a Ford Premier Automotive Group-jához tartozó elitmárkák közé. A DB7 1994-ben jelent meg, két évvel később pedig ennek nyitható tetejű változata, a Volante. Az új évezredet az angolok a hengerszám növelésével ünnepelték, hiszen 2001-ben debütált a V12 Vanquish. A következő esztendőben, 2002-ben az Aston Martin felelevenítette korábbi kapcsolatát a neves olasz karosszériaépítő céggel, a Zagatóval, és elkészül a DB7 Zagato. A hétezredik DB7-es egyébként csak a modell gyártásának kilencedik esztendejében kelt el, s ez is jól mutatja, hogy az Aston Martin mennyire rétegmárka. 2004-ben egy új gyárban, Gaydonban kezdődött meg a DB9 gyártása, s ugyanitt készül a Volante nevű nyitott verzió is.

wikipedia

Mini

A Mini egy brit autómárka, amely jelenleg a BMW cég tulajdonában van. A legsportosabb kisautók egyike.

Története

A Mini a világ egyik legsportosabb kisautója. A Mini történetének kezdete az ötvenes évekig vezethető vissza. Elsőként a British Motor Corporation elnöke, Leonard Lord szorgalmazta, hogy szükség lenne egy teljesen belföldi gyártású, kis fogyasztású, gazdaságosan üzemeltethető, alacsony karbantartásigényű, a széles néprétegek által is elérhető árú kisautóra, majd 1957-ben megbízást adott Sir Alec Issigonis számára az autó megtervezésére. Kikötésként mindössze annyit adott meg, hogy négy személy elférjen benne, megbízható, olcsó és a BMC autóihoz hasonlóan sportos és jó hajtású legyen. Eleinte nehéz feladat volt megfelelően elhelyezni a motort, a sebességváltót, és a négy ülést. 1958-ra megszületett a kisautó rajza. A jobb kormányzás, és a jó helykihasználás érdekében a kerekeket a karosszéria négy sarkába tervezték. A kis motor az alig 948 cm³-es űrtartalom ellenére kellően erős volt. Az akkoriban szokásos négyfokozatú sebességváltót kapta, így lendületes, gazdaságos és alacsony fogyasztású lett. Mivel az 1959-ben bemutatott prototípus az eredetileg tervezett motorral túl gyorsnak bizonyult, ezért a sorozatgyártású modell egy kisebb (848 cm³/34LE) teljesítményű motort kapott, ami szintén megfelelően mozgatta a mindössze 600 kilogrammos önsúlyú kocsit. Később John Cooper megalkotta a Mini Cooper S-t, ami versenyeken kiválóan helytállt. A Mini az évek során nagyon sokat fejlődött, de még a mai modell is hűen őrzi az első példány jellegzetessé vált vonásait. Ilyen például a kerek fényszóró, a sportos viselkedés.

wikipedia

Land Rover

A Land Rover Defender – korábban csak Land Rover – egy közismert terepjáró, 1948-tól az első modell megjelenésétől kezdve a strapabíró és praktikus terepjárók etalonja. A Rover cég első, “klasszikus” terepjárója, világviszonylatban pedig az egyik legismertebb. Az amerikai hadseregben használt Jeep katonai terepjáró ihlette modellt kezdetben a Rover Company gyártotta, később megvásárolta a BMW, 2008-ban pedig az indiai Tata Csoport.
Miután a Rover a Land Rovert követően később több más terepjárót is elkezdett gyártani (Range Rover, Land Rover Freelander, Land Rover Discovery), az autó nevéhez a Defender nevet csatolták megkülönböztetésként.

Története

A második világháború végén az amerikai csapatok a legolcsóbb megoldásként a közúti járműveket Európában hagyták, így Angliában is tömegével hagytak Jeep-eket. Az angol gazdák hamar rákaptak az olcsó, igénytelen katonai járműre, mert alkalmas volt szántani éppúgy, mint a családot a piacra vinni, vagy nagypótkocsival terményt szállítani.

A háborúban kivérzett angol ipart az állam dotációkkal exportra sarkallta, de ez sem ment könnyen, mert komoly alapanyag hiány volt, és hát a felvevő piac jelentős része is még csak a romokat takarította. A Rover akkori igazgatója, Spencer Wilks ekkor vett vidéki birtokára egy háborús Jeep-et, a gazdaságban munkára, illetve a gyerekeit a pótkocsira ültetve sétakocsikázásra használta. Innen jött az ötlet, hogy egy ilyen járművet kellene gyártani. Spencer Wilks igazgató és bátyja Maurice Wilks főmérnök 1947-ben tervezte az első terepjáró Rovert , Jeep alvázra, az eladhatatlan Rover P6 személygépkocsi motorjával, sebességváltójával, hátsó hídjával. Hogy az állami exporttámogatást megkapják „centre steering” azaz középkormányos autó volt a prototípus, a vezető lába között volt a sebváltó, így a tervezők szándéka szerint ugyanaz a konstrukció volt eladható bal- és jobbkormányos piacokra. A karosszéria kívülről szinte teljesen Jeep volt, de részleteiben már a ma is ismert Defenderekre hasonlított: zárt doboz első sárhányó, elválasztó fal a vezető mögött, és nyitható hátsó plató. Az igazgatóság annyira beleszeretett a kis terepjáróba, hogy eltörölte az eredetileg mini-Rover gyártására készült terveket.

1947-48-ban elkészült a 16 darabos preszéria, de a középkormányos megoldást elhagyták, a túl bonyolult Jeep-dizájn helyett pedig a lehető legprimitívebb, vaskeretre húzott alumínium lemez karosszériát készítettek. Ez a megoldás nem csak egyszerűen gyártható, de a vashiány ellenére folyamatosan ellátható alapanyaggal, ugyanis a háborús repülőgyártásból még hatalmas alumínium lemez készletek maradtak.

1947-ben kezdődött a gyártás, a gyártmány besorolása „közúti traktor” a jármű neve Land Rover lett, a Rover solihulli gyárában gyártották, csakúgy, mint napjainkban a Defendereket.

A Land Rover nagyon sikeres konstrukciónak bizonyult. Az angol belföldi piacon kívül meghódította a volt angol gyarmatokat, a nyugat-európai országokat, Dél- és Közép-Amerikát, sőt, a Jeep hazájában az USA-ban is jelentős mennyiséget adtak el.

A Land Rover hosszú utat tett meg a háború utáni egy fajta modell gyártásától napjainkig. Ez bizonyítja, hogy az évek során a Land Rover folyamatosan népszerű, az új modellek megjelenésével, folyamatos fejlesztésével és kényelmével. Érdekes tény, hogy a létező Land Rover-ek kb. 75%-a még ma is használatban van!

1948 óta a gyár méreteiben is nőtt, és több típust is gyártanak: a Range Rover-t, Land Rover Discovery-t, Defender-t és a Land Rover Freelander-t, valamint a Defender alapjaira épülő számtalan katonai könnyű szállító járművet (SAS). A legtöbb Land Rover motor helyben, Lodge Lane-en, a North Works-ben készül. Majdnem minden off-road próbavezetés is helyben történik, ill. a Rover Gaydon-i próba pályáján Warwikshire-ben.

Land Rovert nem csak Angliában gyártanak. Van összeszerelő üzem Dél-Afrikában, ahol Defender 90 és 110-es típusokat soros hathengeres BMW motorral építenek össze, összeszerelő üzem van Törökországban, ott a hadseregük számára 90, 110 és 130-as katonai, és civil 110-, 130-as kivitelű Land Rovereket állítanak össze az Otokar gyárban. Spanyolországban önálló típusokat gyárt a Santana, a 88 és 109-es Santanák angol hivatalos típusjele Series IV, saját motorral, laprugós felfüggesztéssel, továbbfejlesztett SIII hajtáslánccal, valamint a hadseregük számára kicsit a Wrangler Jeep-re hasonlító valahai SIII-ast. Legújabb kreációjuk a Santana PS-10. Van gyártó üzem Iránban is, ott a Sapanyol Santanához hasonlító SIV-eseket gyártanak Morattab Pazhan néven. Ausztráliában is van önálló Land Rover gyár 110-es Defendert gyártanak különböző japán motorokkal, és nagy hagyományokkal rendelkeznek katonai járművek terén, az 1987-től 1992-ig a Jaguar Rover Australia (JRA) a Defender alkatrészeiből épített 3722 darab 4X4-es és 6X6-os szállító és speciális terepjárókat Perentie néven.

Az 1980-as évek elején zajlott nagy beruházások eredményeként megjelentek a Land Rover 90, 110, 127, és 130 típusok, leváltva a Series III-t. Ezekben a típusokban már spirálos rugózás, állandó 4 kerék hajtás, és első féktárcsák voltak beszerelve. A külső teljesen megváltozott – a hűtőrácsot egy szintbe hozták az első sárvédőkkel, a fényszórók a sárvédőre kerültek, a szélvédő egy üvegből készült, és fekete kerékívek kerültek a kerekek fölé. A motorválaszték a 80-as években benzinesből a 2,25l és 3,5l; dízelből pedig 2,25l és 2,5l TD volt. Általános karosszéria opció volt a pick-up, station wagon, keménytetős, truck cab (felépítmény nélküli), de sok egyéb speciális kialakítás is készült. Marketing szakértők úgy gondolták, hogy ezt az autósorozatot át kellene keresztelni Defenderré és ez meg is történt 1990-ben. A 200 TD motor, ami 1 éve a Discovery-be szerelve debütált, már a Defenderben is kapható volt.

A Defender tovább fejlődött – 1994-ben megkapta a 300 TD motort, és 98-ban a TD5 érkezett az összes elektronikai újítással együtt. Bár az évtizedek alatt kívül és belül is folyamatosan változott, az eredeti, jellegzetesen szögletes karosszéria és a számos típusjegy megmaradt, emiatt is a Land Rover Defender az egyik legismertebb és legelismertebb terepjáró a világon.

wikipedia